Bagoly & Flame utazásai

Sziasztok a nevem Bagoly a barátomé pedig Flame. Mi együtt utazunk Jhoto területén hűséges pokémonjainkal.

Az álmunk hogy a világ legjobb mesterei legyünk... de ezt hagyjuk;

az utunk során rengeteg kaland ér minket... ha nem bánjátok az én történetemmel kezdem:

Bagoly vagyok kezdő tréner és megfigyelő a Jhoto-ban élek anyámmal

akinek a neve Rosanna és apámmal a pokémon történésszel a neve: Jack.

Tőle kaptam az első pokémonomat, Torchikot egy picit edzetem vele majd útnak indultam és nem sokára be is értem egy pokémon központba. Éjszaka volt, így hát bementem és szállást kértem de a szálláson már ott volt egy fiú. Odamentem hozzá:

- Itt alhatok? – kérdeztem.

- Persze – válaszolta, és barátságosan nézett rám.

- Köszi – feleltem fellelkesedve bár igazából az sem zavart volna, ha azt mondja, hogy nem, mert nekem is annyi jogom van itt aludni, mint neki…

- Mi a neved? – kérdezte, miután átöltöztem.

- Bagoly, és a tiéd?

- Flame. Van hálózsákod? – kérdezte érdeklődően.

- Persze – és felmutattam neki.

- Ok akkor aludjunk – vettette föl.

- Rendben, jó éjszakát – válaszoltam, mert már nagyon elálmosodtam, mert aznap sokat utaztam.

- Neked is – mondta és ő is elaludt.

Másnap reggel – nagyjából 9-10 tájban - mindketten frissen és kipihenten ébredtünk és vártuk az aznapi kalandokat.

- Jó reggelt – mondta Flame, aki már előbb felkelt, mint én és hunyorogva nézett rám.

- Neked is – feleltem és nem értettem miért néz rám hunyorogva, de aztán rájöttem, hogy csak a nap süt a szemébe.

-Mit szólnál egy csatához? – kérdezte lelkesen.

-Rendben. – válaszoltam, mert még sosem csatáztam egy másik edzővel és kíváncsi voltam, hogy milyen is az konkrétan.

-Menjünk ki egy tisztásra – vetettem fel.

-Jó ötlet- s azzal elindultunk és nem sokára találtunk egy éppen megfelelő kis tisztást a patakparton, a patak és az út mellett.

-Egy-egy ellen, ok? – kérdezte, mivel neki sem volt még több pokémonja.

-Rendben.

-Charmander téged választalak! – mondta és eldobta a pokélabdáját és abból egy pillanat múlva egy nagyon szép Charmander bújt ki. Látszott rajta, hogy jól nevelik.

-Torchik gyerünk! – és én is eldobtam a labdát, majd Torchik lelkendezve és boldogan ugrott ki belőle. Elkezdődött hát életem első pokémonharca.

• Torchik karmold meg aztán fejeld le aztán még egy karmolás. – mondtam és az izgalomtól és a félelemtől hajtva gyorsan egymásután mondtam az utasításokat.

• Charmander ugorj el! majd egy füst függöny, aztán roham majd leszerelés! – ő sem volt tétlen és egy gyors ellentámadásra késztette Charmandert.

• Torchik térj ki! – Torchik és Charmander támadásai sokszor eltalálták a másikat de kettőjük közül Torchik bírta a legkevésbé.

• Charmander grimasz! – utasított Flame.

• Torchik amíg csinálja addig egy parazsat neki.

• Fejelés! – mondta mivel a grimasz sikeres volt és Torchik úgy megijedt, hogy mozdulni sem bírt.

• Ugorj el! – mondtam kétségbeesetten, mivel attól féltem, hogy Charmander még kárt tesz Torchikban.

• Majd egy füstfüggöny! – mondta Flame immár önbizalomtól telve.

• Torchik vissza!

• Mi az? – nézett rám meglepetten.

• Elég lesz ennyi szegénynek nem látod hogy elfáradt!?

• Dehogy! A vereségtől fejlődik a legjobban. – bizonygatta Flame de látszott rajta, hogy szomorú, mert nem tiszta harcban győzött.

• Nem baj. – mondtam csökönyösen.

• Rendben te tudod. Szép volt Charmander. – simogatta meg pokémonját és visszahívta a labdájába.

• Igen nagyon ügyes voltatok. – mondtam és visszahívtam Torchikot.

• Szépen harcolt a kis Torchik is… és bátor is. – mondta, nyílván vigasztalni próbált.

• Köszönöm. – mondtam, de mégis szomorú voltam, hogy kikaptam…ráadásul elsőre.

• Na menjünk! – mondta, hogy elfelejtsük ezt a csatát.

• Oké. – egyeztem bele de még mindig a csatán járt az eszem és azon gondolkoztam hol is rontottam el…

• Menjünk a centerbe. – mondta megint. Nyilván beszélgetni akart velem, hogy elfeledtesse velem a vereséget, de csak automatikusan válaszolgattam neki.

• Oké.

• Torchik és Charmander nagyon elfáradtak. – mondta megint de már nem figyeltem a szavaira.

• Szerintem menjünk tovább. Mit szólsz?.- Kérdeztem lelkesen, figyelmen kívül hagyva, hogy mit mondott az előbb.

• A következő város három nap! – és ezt úgy mondta, mintha a világ vége lenne.

• Igazad van! – válaszoltam neki, de továbbra is azon gondolkoztam, hogy miért vesztettem, de végül nagy levegőt vettem és kitöröltem a fejemből ezt a mecset.

• De ott már van edzőterem is! – vetett ellen saját szavainak.

• Oké menjünk. És te honnan jöttél? – törődtem bele mert már egy szót sem értettem és tudni akartam, hogy kivel is van dolgom.

• Igazából Kanto de elraboltak és végül itt kötöttem ki… - foglalta össze és közönyös arcot vágott hozzá - Nézd! Egy kislány sír! – mutatott a patakparton magányosan üldögélő kislányra, aki a lábát a vízbe lógatta és közben keservesen zokogott.

Tanácsomra odamentünk hozzá, hogy megtudjuk mi baja van.

• Mi baj van kislány?

• Senki.... sen..ki – nyöszörögte.

• …...

• Tessék? – kérdeztük elképedve. Lehet, hogy valami baj történt, gondoltam.

• senki.....Senki Nem Akar játszani velem. – bökte ki végül.

• Hát ez a baj? – kérdezte megkönnyebbülten Flame.

• Ezért miért sírsz? – kérdeztem meglepetten.

• Pokémon csata? – vágta rá a lány. Most már nem is tűnt olyan szomorúnak.

• Hát nem tudom. – mondta Flame.

• Kettő-kettő ellen. – utasítgatott a lány és látszott rajta, hogy már alig várja, hogy csatázhasson. Letörülte könnyeit és szembenézett velünk harcra készen.

• Mi? – értetlenkedett Flame és nem tudta kire nézzen segítségért.

• Oké. – mondtam figyelmen kívül hagyva Flame akadékoskodását.

• Mindketten játszotok! – mondta a lány és elővett két pokélabdát.

• Ez duplacsata még nem hallottál róla? – kérdeztem Flame-től.

• Hát még nem, de rajta. – vágott bele a fiú.

• Támadás Pidgey, Rattata! – és előhívta pokémonjait a kislány.

• Charmander! téged választalak! – dönött Flame, mert nem igazán volt más választása.

• Torchik rajta! – mondtam hasonló okok miatt.- enyém Rattata súgtam Falme-nek.

• Ok. – és célba vette Pidgey-t.- Charmander! Parázstámadás!

• Te is Torchik!

• Rattata, gyostámadással kerüld ki Torchik parazsát!

• Térj ki! – kiabáltam Torchiknak.

• Pidgey gyorstámadás te is! – lökte oda Pidgey-nek a lány.

Rattatának és Pidgeynek sikerült kitérniük a tűztamadások ellen de épp hogy csak. Torchikot és Charmandert pedig hátralökték a gyors támadásaikkal így azok immár feldühödve álltak fel a földről. – Torchik próbálkozz még egyszer! – mondtam.

• Charmander roham! – mutatott Flame Pidgey-re.

• Rattata öklelés !

• Pidgey forgószél ! – hadarta a lány és közben a mi pokémonjainakt nézte kicsit félve.

Charmander rohama sikeresen eltalálta Pidgey-t akit eléggé megviselt ez az erős támadás és a földre esett. Rattata az öklelés közben szembe találta magát Torchik parázstámadásával, amitől egy időre elveszetett a látását és nekirohant Torchiknak, aki nagyívben hátrazuhant.

• Torchik parazsat majd szökkenés! – kombináltam.

• Rattata hypercsapás, Pidgey! Öklelés! – kiabálta a lány.

• Charmander! Farok csapás mikor közel ér! Légy résen!

Rattata a korlátozott látása miatt méterekkel elhibázta Torchikot aki ily módon könnyen eltalálta parázstámadásával Rattatát aki elvesztette a fejét és nyöszörögve vergődött a földön. Eközben Pidgey ölelésre készült és nekiszállt Charmandernek akinek volt annyi lélek jelenléte, hogy pörgőfarokcsapással támadjon.

• Térj ki! – kiabálta kétségbeesetten a lány, de addigra Pidgey elájult.

• Hajrá! már csak ti vagytok! Kiabálta Bagolynak majd odarohant Charmanderhez, hogy megnézze nem esett-e komolyabb baja.

• Parázstámadás! – nem tétováztam.

• Rattata! próbálkozz egy gyorstámadással. – azonban Rattata túl elfáradt a gyorstámadáshoz és nem is látott. Ennek következtében nem hallgatott edzőjére és ide oda rohangált, könnyű célpontot nyújtva ezzel Torchiknak.

• Torchik koncentrálj és akora erős parazsat csinálj amilyet csak tudsz.

Torchik résen volt és parázstámadásával földre kényszerítette Rattatát, aki már nem bírta tovább szusszal és ájultan földre zuhant.

• Szép volt Torchik! Vissza! – mondtam boldogan, mert immáron győztesen kerültem ki egy pokémon csatából.

• Na szia kislány! – mondtuk neki vigyorogva.

• Jót játszottunk? – kérdezte megint könnyezve de válaszra sem várva hisztizve elrohant az egyik ház felé.

• Szerbusz. – mondtam neki, de addigra már ott se volt.

• Irány a pokémon center! – mondta nevetve Flame.

• Gyerünk! – egyeztem bele lelkesen és büszke voltam magamra, hogy nyerni tudtam.

Mielőtt elindulhattunk volna, valaki jött szembe velünk. Távol volt még de valahogy ismerős volt, és mikor felnézett felismertem és felkiáltottam.

• Anya? – odarohantam hozzá de nem öleltem meg (mikor elválltunk volt egy kis nézeteltérésünk)

• Fiam nagyon aggódtam. – mondta könnyes szemmel de mosolyogva.

• És? – kérdeztem közönyösen.

• Nem tudtam mi van veled.

• Mint ha téged nagyon érdekelt volna! – csattantam fel, mert már nem bírtam tovább.

• Igenis Tudd meg fiam…- és sajnálkozva nézett rám.

• Jól van… ne haragudj

• És itt van 13000pd. – folytatta és a kezembe nyomta a pénzt.

• Csókolom – mondta Flame aki addigra odajött hozzánk.

• Oh szervusz. – mondta meglepetten Rosanna, és kicsit gyanakvóan nézett rám. - Te ki vagy?

• Köszi, és egyben szeretném neked bemutatni a barátomat, Flame-t. – vágtam közbe.

• Már barátod is van? De örülök! – lelkendezett az anyja. - Én Bagoly anyukája vagyok. – mutatkozott be és Flame kezet fogott vele. - Amint látom már ismerkedtek. – mondta és rámosolygott mindkettőnkre. Majd az órájára nézett és indulni készült.

• Szia fiam , néha majd telefonálj! – azzal megfordult és elindult visszafelé.

• Csókolom! – mondta Falme.

• Szia! – integettem neki.

• Hát igen, kedves nő – mondta Falme és rám kacsintott majd ő is az órájára nézett. Du. 6 óra volt.

• Na be szeretnék menni a boltba labdát venni. – mondta, mire én bólintottam és besétáltunk egy pokémon üzletbe.

• Segíthetek? – kérdezte kedvesen a pufi eladónő.

• Igen, kérnék szépen 2 pokélabdát és 2 fészek labdát. – mondta el kívánságát Flame.

• Köszönöm nem kérek semmit én kaptam Kürtől 6 gyorslabdát. – mondtam gyorsan mert az eladónő rám is érdeklődően nézett.

• Rendben. – mondta és levett a polcról két pokélabdát és két Fészek labdát. - Akkor neked fiam 2 poké labdát és két fészek labdát… az 1200pd.!

• Tessék. – a fiú átnyújtotta neki a pénzt. – és köszönöm – azzal átvette a labdákat. – na mehetünk.

• Ok, csókolom!

Miután elköszöntünk és kimentünk a boltból Flame-hez fordultam.

• Tessék itt van 3 db gyorslabda. – és a kezébe nyomtam a 3 labdát.

• ó köszönöm szépen. – és hálálkodva eltette őket. - én meg adok neked egy fészek labdát.

• Köszi!- mondtam és eltettem a labdát.

• De most már menjünk aludni! – mondta és a sötét ég felé mutatott fejével.

• Ok. – vigyorogtam és büszkének éreztem magam.

Úgy 10 perc gyaloglás után megérkeztünk a poké központba, mert ismét itt szándékoztuk eltölteni az éjszakát. Nem sokkal később mindketten átöltöztünk és bebújtunk a hálózsákunkba, jó éjszakát kívántunk egymásnak és azonnal álomba merültem…

VÉGE

ez lett volna az első rész mivel ez folytatásos regény

reméljük tetszet

Üdvözlettel: Flame & Bagoly