|
Turning over a great adventure
Csongor Dark 2006.08.21. 21:35
Turning over a great adventure
Turning over a great adventure
Bevezetés
A nevem Csongor Dark. 14 éves vagyok. Egy kis házban élek édesanyámmal, és nővéremmel, Flannel New Bark várostól északra. Apám Pokemon-mester, és éppen az Orre vidékein utazik. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ez a sors vár rám is. Hisz Pokemonom is csak egy volt, egy kis Torchic, amit még születésnapomra kaptam a nagyapámtól. Elég gyengének tűnik, de ez csak a látszat. Álmomban sem gondoltam volna, mekkora erő lakozik benne. De ne szaladjunk ennyire előre…
Sokak –talán a nevem miatt is- furcsán néznek rám. Nem nézik jó szemmel, hogy az apám Pokemon-mester, ugyanis a falumnak tradíciói vannak ezt illetően, miszerint csak százévente egy edző kerülhet ki a faluból. Apám a második volt. Én a harmadik. S bár nem rendelkezek túl nagy írói ambíciókkal, elhatároztam, hogy leírom történetemet. (s mivel hosszú lesz, kérem a kedves olvasót, hogy legyen türelemmel) Az egész február 23-án kezdődött egy hideg téli napon, mikor a nővérem jó szokásához híven bedörömbölt hajnalban az ajtómon.
Egy váratlan meglepetés
-Csongor kelj fel! – kiabált hangosan Flannery. – Kezdődik! Kezdődik!
- Mi?.. Hol? Micsoda? – kérdeztem félálomban, s ekkor ismertem csak magamra és
egy másik eseményre. – Szent Ho-oh! Elaludtam.
- Ezt eltaláltad öcsi! Na, kelj fel, és öltözz fel! – utasított Flan
Amilyen gyorsan csak tudtam, kapkodtam magamra a ruháimat. De valamit furcsállottam, mert nem pihentem ki magam eléggé, bár korán lefeküdtem. S csak ekkor néztem az órára.
- Hajnali fél öt??? – sikkantottam. – Képes voltál felkelteni fél ötkor? Nem volt jó poén.
- Siess Csongor! Majd lent elmagyarázzuk – kapcsolódott be Anya. Flan te addig készítsd a kocsit. Csongor gyorsabban.
- Jó, jó! Már kész is vagyok. Nos, tulajdonképpen miről van szó? – kérdeztem
- Tegnap beszéltem apáddal. – közölte a hírt.
- És pedig? – kérdeztem a többet-tudás vágyától égve.
- Bejutott az Orre-bajnokságra, és meghívott minket.
- Ez csak vicc? Hát ez király! Én meg azt hittem, hogy lekéstem a focimeccset. – vallottam be. - Pedig az csak szerdán lesz. Flan ezt még megbánod.- mondtam magamban
- Na elég a csevegésből, indulunk. – szólt Anya
- És mivel megyünk? Kocsival kicsit messze lesz – jegyeztem meg
- Éppen ezért megyünk repülővel – szólt Flan.
Repülővel fogok utazni. Mégpedig nem is akármilyen légitársasággal: a Noctowl Airlines-al.
De addig még vár ránk egy pár órás út Goldenrod városig, ahol a repülőtér van. Olyan érzésem támadt, mintha elfelejtettem volna valamit.
- Te jó ég! Torchic! Még felszaladok Torchicért! Sietek!
- Jó, de tényleg siess! – kiáltott utánam Flan
Felértem a szobámba. Ott találtam Torchicot, aki éppen békésen aludt. Nem akartam felébreszteni, ezért óvatosan vittem. Útközben megakadt a szemem a polcomon. Ott volt az apámtól kapott hat darab Poke-labda, és egy Pokedex, mégpedig a legújabb kiadás. Nem tudom, hogy miért, de eltettem.
- Na végre! Hol voltál eddig? – kérdezte Anya. Kicsit idegesnek tűnt ma reggel.
- Csak sokáig kerestem. – füllentettem
- Jó, de most már induljunk.
Még egy utolsó pillantást vetettem a házunkra, majd elindult az autó. Kis idő múlva elhagytuk a falut. A Nap sem virradt még. A távolban láttam New Bark várost, és a tengert. Fél óra múlva felkelt a Nap. Az a Nap, mely sugarai alatt életem addigi legnagyobb eseménye történt.
Fáradt voltam, ezért elnyomott az álom.
Fyord Professzor és a rejtélyes Pokemon
- Csongor nézd! – szólt Flan
- Tessék?... Blaziken Lángrúgás - mondtam félálomban
- Csongor ébredj! – szólt ismét Flan
- Flan? Huhh, akkor csak álmodtam. Mit is akartál?
Éppen a 32-es úton jártunk. Úgyhogy nem értettem, mi az a nagydolog, amiért megzavarták drága álmomat, amiben éppen Pokemon-mester voltam, és Christ, egy sulibeli riválisomat készültem lealázni.
- Ott, a hegy mögött – mutatott nyugatnak Anya. Követtem tekintetemmel mutatóujját
- Az Alph romok! Soha nem hittem volna, hogy látni fogom. – iszonyúan boldog voltam.
- Hát én se – szólt Flannery, s bár alapállapotban eléggé nyugodt lány volt, most azonban láttam a szemében valamilyen csillogást és izgalmat.
- Flan jól vagy? – kérdeztem
- Persze, csak elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne megnézni közelről.
- Hát szerencséd van! – szólt Anya - mert itt megállunk- s elkanyarodott jobbra.
- Köszi Anyu! – hálálkodott Flan- végre kiengedhetem Flaffyt
A nővéremnek volt egy Flaffyje, aki még akkor fejlődött át, amikor egy Mason nevű gyerek kihívta őt párbajra. Flaffy legyőzött egy Taurost, ami szerintem elég nagy szó.
- Én meg Torchicot! Kíváncsi vagyok, hogy bírta az utat a labdában. Soha nem volt még ennyi ideig benne.
- Itt is volnánk – szólt Anya.
- Full jó! – ujjongott Flan
- Hát ez csak egy rakás rom. Azt hittem jobb lesz – mondtam
- Kicsi vagy még ehhez kis srác - hallottam a távolból - egyszer majd megérted
- Csak nem?! Ez Dean Fyord, a híres Unown kutató! – álmélkodott Flan
- Igen én vagyok, bájos kisasszony. Hölgyeim! Fiatalember! – bókolt udvariasan –
Körbevezethetem önöket?
- Köszönjük a kedvességét, de csak pár percre álltunk meg. – mondta Anya
- Igen, mert éppen az Orre bajnokságra készülünk. – tudálékoskodtam
- Nocsak. De azért meghívhatom önöket egy italra? – kérdezte udvariasan
- Ó köszönjük, szívesesen elfogadjuk. – mondta Anya
- Én addig sétálok egyet. Gyere Torchic!
Elhatároztam, hogy körbenézek. Nem volt sok látnivaló, legalábbis egy gyereknek nem.
Unatkoztam, úgyhogy bementem az egyik barlangba. Sok kis betű-alakú, szemes jeleket láttam a falakon. Torchic nyugtalan lett.
- Mi a baj Torchic? – még sohasem volt ilyen
Torchic kifutott a barlangból, s körülnézett.
- Mi az? Miért vagy ilyen nyugtalan?
Ekkor láttam, hogy feszülten figyeli az egyik romhalmazon lévő kék valamit. Jobban megfigyeltem. Egy embermagasságú, négy lábon álló Pokemont láttam magam előtt, aminek a fején egy kék „rombusz” volt. Bundája lobogott a szélben, ami közben északira fordult. Ekkor morgott, s a levegőbe ugrott, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnt el.
- Mi lehetett ez? – néztem kérdően Torchicra. Bár a Pokemon-ismereti órán én vagyok a legjobb, de ez a faj még számomra is ismeretlen volt.
Láttam, hogy ő se nagyon tudja. Visszaindultunk a parkoló felé. De ekkor zajt hallottam ez egyik kamrából. Bementem. Ekkor hirtelen elém ugrott egy árny. Meghátráltam, majd az alak kirajzolódott a fényben. Egy magas 17 éves, szőke hajú, kékszemű lány volt előttem.
- Flan? - kérdeztem
- Csongor! Te vagy az? Már mindenhol kerestünk. Hol voltál? Anya már nagyon aggódik.
- Láttam egy Pokemont. Nagyon furcsa volt. Szerintem egy nagyon ritka faj lehetett.
- Komolyan? Inkább később elmeséled. Most menjünk vissza. - javasolta
Visszamentünk a parkolóhoz. Anya éppen Fyord professzorral beszélgetett. S csak ekkor vett észre.
- Csongor! Merre kószáltál? Azt hittük eltévedtél az egyik barlangban.
- Édesanyád igencsak aggódott. Merre voltál? – kérdezte a professzor
- Egy barlangban jártam, amikor Torchic észrevett egy Pokemont. Ritka lehetett. Kék volt, és még a szélirány is megfordult a jövetelekor.
- Akkor alighanem egy Suicune-t láttál. Egy nagyon ritka Pokemont.
Végighallgattam a professzor előadását Suicune-ról, majd Anya szólt, hogy indulnunk kell. Elbúcsúztunk Fyord professzortól, és ismét útnak indultunk. Már közel volt Goldenrod. Én egyre csak Suicune-re tudtam gondolni, s arra, hogy vajon hány hozzá hasonló Pokemon lehet még. Unalmasan teltek az órák, mikor egyszer csak megláttam egy táblát: Goldenrod 3 km
Az Eevee testvérek és Combusken
- Na végre! Itt vagyunk. – ujjongott Flan
- Hát ezt is megéltem. – mondtam epésen
- Elég nagy a nyüzsgés. – jegyezte meg Anya. – és még be kell mennünk a bankba.
- Jaj, ne! Én addig nem mehetnék be egy üzletbe? – kérdezte Flan
- S ha már itt tartunk, nyílt egy bolt valahol a közelben. Szívesen megnézném
- Na jó. Menjetek, de egy óra múlva legyetek itt.
Elindultunk Flannel. Nem szoktunk hozzá az ekkora tömeghez. Elég nagy volt a város. Mindenhol boltok, éttermek, s a távolban egy rádiótorony. Megpillantottam egy hatalmas táblát: PokeMart
- Itt is volnánk – szóltam.
- Én bemegyek a Blissey’s Secretbe, de majd követlek. – mondta Flan.
Bementem a hatalmas ajtón. Minden felé különböző labdák, bájitalok, meg ami kell egy edzőnek. Volt nálam pár ezer Pokedollar. Ezért elhatároztam, hogy elköltöm. Végtére is vettem két Nagy Labdát, három szuper bájitalt, két repelt, és egy Pokélabda-tisztító készletet.
Kifelé menet találkoztam Flannel, akinél két hatalmas zacskó volt, tele piperékkel.
- Látom, bevásároltál – üdvözöltem
- Hát igen. Te mit vettél?- kérdezte
- Csak pár dolgot.
- Szerintem induljunk vissza a kocsihoz. - javasolta
- Rendben. Torchic gyere.
Elindultunk az autó felé. Pár perc múlva azon vettük észre magunkat, hogy nem tudjuk merre parkoltunk.
- Öööö. Tudod, hogy merre megyünk? – kérdezte
- Én nem. Hívd fel Anyát - mondtam
- Lemerült a telefonom. – ismerte be- nem kellett volna annyit beszélnem Suzyval.
- Késő bánat. Az a sikátor olyan ismerős. Menjünk át.
Elindultunk, s ekkor megpillantottunk egy fiút, aki éppen két kis Eevee ellen harcolt.
- Gyerünk Musc! Szeizmikus csapás! – utasította a Machoke-ját.
- Állj! –kiálltottam, s a két kis Pokemon elé ugrottam- Nem látod, hogy ez a két Eevee nem ellenfeled? Állj ki velem.
- Rendben van. Veletek majd később számolok! – nézett rájuk- Musc Mega ütés!
- Torchic térj ki!
Torchic jó ütemben kerülte ki a hatalmas ütést. Kemény csata következett, s egyben az első is.
- Torhcic Parazsakat!
- Musc Dupla ütés!
Mindkét támadás pontos volt. De Torchicot jobban megviselte.
- Torchic állj fel! – kérleltem
- Gyerünk Torchic! – szurkolt Flan, aki közben a két Eeveet ápolgatta.
- Musc végezz vele! Szeizmikus csapás!
- Torchic! Vigyázz! – kiálltottam, s odaugrottam elé. Ekkor a szemem sarkából láttam, hogy fehér fény gyúlt ki. Hátranéztem. Torchic átalakulni készült.
- Ne engedd Musc! – szólt a srác- Kapd el mielőtt késő!
De ekkor már Torchic átalakult, s villámgyorsan nekiugrott a Machoke-nak. Az nagyot esett hátra, s nem bírt felkelni. Az edző visszahívta, majd elfutott.
- Köszönöm Torchic, vagyis Combusken. – hálálkodtam. – Nagyon örülök, hogy átalakultál!
- Wow, van egy Combuskened! – gratulált Flan. – az egyik Eevee miatt aggódom.- folytatta
S csak ekkor láttam, hogy az egyik (feltehetően a lány) megsérült. A másik odajött hozzám, s hálásan nézett rám.
- Szívesen Eevee! – mondtam. – most pedig menjünk egy Pokemon Centerbe.
Nem kellett sokat gyalogolnunk, mert közel volt. Azonnal bevittük Joy nővérhez, aki perceken belül rendbe hozta. Már kint sétáltunk az utcán. Flan kezében volt a sérült, a fiú, pedig mellettem sétált. Flan észrevette, hogy Eevee akar valamit.
- Mit akarsz? – Eevee ránézett, majd az övén felsorakozó labdákra. – vagy úgy.
Elővett egy labdát, majd Eevee orra elé tette. A Pokemon megböktel, majd belement a Poke-labdába.
- Szuper! Van egy Eeveem!
- Gratulálok! De sajnos mennünk kéne. Figyelj csak Eevee! Nem tudod véletlen, hogy merre van a Goldenrod Városi Bank?
Eevee bólogatott, majd futásnak eredt. Mi sietve követtük. Pár pillanat múlva már ott is voltunk. Anya már a kocsinál várt.
- Szia Anya! – köszöntünk
- Sziasztok! Merre jártatok?
- Csak a közelben. Vettünk pár dolgot – mondta Flan
- És segítettünk két Eeveenek. Flan befogta az egyiket. Na akkor induljunk. – javasoltam – Viszlát, Eevee!
Észrevettem, hogy nagyon szomorúan néz rám. Ismerősnek tűnt ez a sokatmondó tekintet.
- Csak nem csatlakozni akarsz? – kérdeztem leplezett boldogsággal
Eevee bólogatott. Nagyon megörültem. Elővettem egy Pokelabdát, majd Eeveere dobtam.
- Poke-labda menj! – a labda elkapta Eeveet – Van egy Eeveem! Király!
Elindultunk a reptérre. Majd Combuskenhez szóltam.
- Figyelj csak! Tudom, hogy nem szoktad meg a labdát, de most, muszáj bemenned.
Combusken megértően bólogatott, majd belebújt.
Bementünk a transitba, ahol Anya és Flan egyből elindultak a boltok felé. Fél óra múlva bemondták, hogy indul az NA 120- as járat, Phenac város felé. Beszálltunk, majd elfoglaltuk a helyünket az első osztályon. Az út hosszúnak ígérkezett, de Flannel máris beszélgettünk.
Körülbelül négy és fél óra múlva leszálltunk Phenac városban.
Sirus vs. Mirei
Ez is népes és nagyvárosnak bizonyult, bár valamivel kisebbnek, mint Goldenrod. A tél ellenére nagyon meleg volt. Mindenhol pálmafák voltak, s szökőkutak, mert Phenac egyike azon kevés orrei helyeknek, ahol van víz. Kiértünk a reptér elé, ahol már várt minket egy taxi. Elindultunk a Slowking Royal Hotelbe.
- Fú de jó hely! – mondtam gyönyörködve
- Igen, nekem is tetszik – osztotta véleményem Flan
- Na, itt volnánk. – mondta Anya
Hirtelen elénk tárult a szálloda hatalmas épülete. A tetején egy Slowking képe volt. A hatalmas kertben, a szökőkutak tetején is Slowking-szobrok ékeskedtek. A bejárat előtt ismerős arcot pillantottam meg.
- Apa! – kiáltottuk egyszerre Flannel, s odarohantunk hozzá
- Sziasztok gyerekek! Mary! – köszöntött minket
- Hello Sirus! – köszöntötte Anya Apát.
Elmeséltük az utunkat, és hogy miként tettünk szert két Eeveere, és hogyan alakult át Torchic. Apának is volt mit mesélnie. Bejutott a negyeddöntőbe, ami ma délután lesz. Flannel előhívtuk a Pokemonjainkat.
- Erősnek tűnnek – állapította meg Apa
- Valóban azok – mondta büszkén Flan
- Jut eszembe, beszélni akarok veled Csongor. – mondta Apa
- Akkor mi addig kipakolunk a szobába. – mondta Anya
Apával elmentünk a medencék felé, ahol egy bár volt.
- Igyunk meg valamit. – javasolta Apa
- Ok. – egyeztem bele.
- Két Corpish koktélt kérünk - rendelt Apa, majd leültünk. Nos, - kezdett hozzá – arról szerettem volna beszélni veled, hogy nem gondolkodtál-e arról, hogy elindulj egy utazásra, és mester legyél.
- De, sokszor. – vallottam be – Csak Anya nem szívesen engedett volna el. De megfordult már a fejemben. Tegnap viszont megbizonyosodtam róla, hogy Pokemon-mester akarok lenni.
- Nagyszerű! – örvendezett Apa – Elhoztad a Pokelabdáid és a Pokedexed?
- Igen. De miért? – értetlenkedtem.
- Arra gondoltam, hogy a bajnokság után el is indulhatnál.
- Komolyan? – kérdeztem
- Igen. Persze még Anyád véleményét is ki kell kérnünk. De sima ügy.
- Remélem, igent mond. Sima ügy? Ezt meg kitől hallottad?
- Azért nem vagyok még annyira öreg. Na menjünk fel a szobákba.
Bementünk az épületbe, ami most még hatalmasabbnak tűnt. Mindenhol portrék, piros szőnyegek, és egy háromdimenziós szálloda rajz. A hetediken, a 712-es szoba volt a miénk.
Hatalmas volt és mindennel fel volt szerelve. Nem is csoda, hisz ez egy elnöki lakosztály volt.
Már a Devon és a Silph Co. vezérigazgatója is megfordult itt. Három hálószoba volt, melyekhez egy-egy fürdő is tartozott. Továbbá négy erkély, egy nappali és egy konyha is volt a szobában.
- És a legszebb az, hogy minden anyagit a szervezők állnak – mondta Apa
- Szuper ez a hely – mondta Flan. És már indult is a saját szobájába, majd a fürdőszobába. Én lemegyek a medencéhez – mondtam – Combusken, Eevee! Ti is gyertek. – és kiengedtem őket a labdából
Nagyon jól éreztem magam. De elszaladt az idő. Anya szólt, hogy indulnunk kell a Phenac Stadionba, ahol a negyeddöntő lesz.
A nézőtér tele volt emberekkel. Mi a páholyon foglaltunk helyet. Egy bazárban vettem Sirus Dark-os sapkát, és kitűzőt. Az első csata egy fiatal gyerek és egy tengerész között zajlott. Nagy csata után a srác nyert. Aztán következett Apa. Az ellenfele egy Mirei nevű, barnahajú lány volt. Elkezdődött a mérkőzés.
- Hajrá Apa! - kiáltoztuk
A lány egy Mightyena-val kezdett. Apa Manectricet választotta. Mindkét Pokemon erősnek bizonyult. Manectric hatalmas Gömbvillámokkal bombázta, Mightyena pedig ügyesen elugrott. Aztán megpróbálta megfélemlíteni, de Manectric a Villámhullámmal megbénította, aztán felöklelte. Mightyena-t váratlanul érte, de nyomban felállt és magához tért. Utána megsorozta Manectricet egy Árnylabdával. Manectric hátraesett, és egy ideig por lepett el mindent. Már a közönség azt hitte, hogy veszített, de ekkor a füstfelhőből ugrott elő, és egy Gyorstámadással felöklelte Mightyena-t. Azután esőt idézett, és tölteni kezdte magát. Látszott már, hogy mindketten fáradtak. Mightyena Manectricnek rontott. Manectric az utolsó pillanatban eltalálta egy hatalmas, egetverő Villámcsapással. Mightyena azonnal összeesett. A bíró jelezte, hogy nem képes folytatni a harcot.
- Szép volt Apa! Szép volt Manectric! - ordítottam
Már jött is Golduck. Nem volt nehéz kiütnie a fáradt Manectricet. Apa kiküldte Nidokinget. Szokatlan választás volt, de hamar megértettem, hogy itt már nem a típus számít. Nidoking Szarvcsapással támadta Golduckot, aki Vízágyúval tántorította meg. Nidoking azonnal támadt egy Földrengéssel. Golduckot nagyon megviselte a támadás. Megpróbált visszavágni egy Hydro-pumpával, de Nidoking félreugrott. Aztán, már következett is egy Mega ütés. Golduck bravúrosan kerülte el a hatalmas csapást. Golduck egyből Psycho-csapással támadt. Nidoking nagyon legyengült. Már csak egy Földhasításra maradt ereje, de az elkerülte Golduckot. Golduck újra támadt egy Hydro-pumpával, ami most pontos volt. Nidoking azonnal elájult.
- Nidoking nem képes tovább folytatni! – jelentette ki a bíró.
Apa megdicsérte a Pokemont, majd visszahívta. Kiküldte Salamence-t. Nem jelentett ennek a hatalmas erejű Pokemonnak kiütni a legyengült Golduckot. Mirei választása Pidgeotra esett. A csata a levegőben folytatódott. Salamence Tűzrohamokkal sorozta Pidgeot-ot. A Pokemon jól tűrte a rettenetes csapásokat. Meglepetésünkre kitört, és Acélszárnyakkal a földre küldte Apa Pokemonját. Salamence azonnal felállt, és a levegőbe röppent. A küzdelem még izgalmasabbá vált. Pidgeot Szárnytámadással próbálkozott, de Salamence Tűztornádóval eltérítette. Pidgeot nagy égési sérüléseket szerzett. Majd egy Tükörmozgással megismételte a támadást, és pont eltalálta Salamencet. Salamence-t látszólag nem viselte meg a csapás, de lerítt róla, hogy már fáradt. Ellentétben a friss Pidgeottal, aki még jó formában volt, leszámítva pár sebet. Kis megszakítás után Pidgeot nekirontott Salamence-nek egy Acélszárnnyal, és el is találta. Salamence ismét a földre zuhant. Alig bírt felkelni, de végül sikerült neki, és eszméletlen gyorsasággal felszállt az égbe. Olyan magasan voltak, hogy szabad szemmel, csak kis pontoknak látszottak, ezért a kivetítőkön követtük a harc menetét. Salamence Pidgeotra támadt egy Sárkánykrommal. Pidgeot eszméletét vesztette, és zuhant a föld felé. Az utolsó pillanatban tért magához, de ekkor Salamence egy Hipersugárral küldte meg. Pidgeot több száz méterről zuhant a földre. Nem volt kérdéses, hogy ki győzött. A bíró bejelentette:
- Pidgeot nem képes tovább folytatni a küzdelmet! A mérkőzés győztese a veretlen, Sirus Dark!
A közönség egy része tombolt örömében. Mi is ujjongtunk. Ami engem illet, életem során, az eddigi legkeményebb küzdelmet láttam.
- Szép volt Apa! – kiáltoztuk
A kijárat előtt találkoztunk is vele.
- Három nap múlva lesz a döntő. Addig még meg kell gyógyítani a Pokemonjaimat. Ti menjetek vissza a szállodába. Nemsokára én is jövök, de előbb még beugrok a Pokecenterbe.
- Én inkább veled tartanék. – ajánlottam föl
- Rendben. Gyere csak. – egyezett bele Apa.
Elindultunk a városközpont felé. Kisvártatva megszólaltam:
- A döntőben kemény ellenfeled lesz.
- Valóban. A fiú nagyon tehetséges.
- Tudsz róla valamit? – kérdeztem.
- Igen. Azt mesélik, hogy még sosem vesztett.
Megérkeztünk a PokeCenterhez. Apa bevitte a Pokemonjait teljes kivizsgálásra, majd visszamentünk a szállodába. Az elkövetkező három napot pihenéssel töltöttük. Flan szokásához híven bepasizott, én pedig azon gondolkodtam, hogy hol kezdem az utazásomat. Választásom a Johtora esett, mivelhogy ez a szülőföldem. Ráadásul kívülről ismerem a vidéket, valamint az arénavezetőket. Délelőtt felkerestem apát.
Az Orre Colosseum
- Figyelj Apa! – fűztem a szót
- Igen fiam?
- Sokat gondolkodtam, és elhatároztam, hogy a Johto Bajnokságon indulok először.
- Jó döntés. Én is ott kezdtem. És, ha már itt tartunk, akarok adni valamit.
Felmentünk a szobába. Apa kotorászott a szekrényben, majd pár perc múlva elővett egy modern táskát, amilyet az edzők viselnek.
- Tessék, ez a tiéd! – adta át a hatalmas ajándékot.
- Wow, egy igazi Trainer- táska. De ebben van valami, vagy valamik. – állapítottam meg.
- Igen. És ami benne van, az is a tiéd. – mondta.
- De klassz. – mondtam, s azonnal széthúztam a cipzárt.
Volt benne egy Johto térkép, egy Itemfinder pro 200, egy Szuper horgászbot, egy Internacionális hajózási jegy, egy edző könyv, egy Tréner- kártya, egy Bogyó-tarisznya, egy Vs-kereső, és egy Pokenavigátor.
- Ez mind az enyém? – bámultam
- Igen. Használd egészséggel. – mosolygott - Ja, és még itt egy repülőjegy Goldenrod városba, és még 200,000 Pokedollar, hogy bevásárolj. Remélem elég lesz – kacsintott
Szóhoz sem jutottam. Ennyi pénzem még sosem volt. Ezért be is mentem a PokeMartba. Amit csak láttam, mindent megvettem. És még így is maradt 120,000-em.
Ebéd után Anya szólt, hogy indulnunk kell. Apa már rég elment a Colosseumba, ahol a döntő lesz. Minket egy vonat vitt a helyszínhez. Amint megérkeztem leesett az állam. Egy hatalmas méretű sziklából kivésett Colosseum állt előttem. Ez volt a világ legrégebbi csodája, amit a sivatag közepén építettek fel. A nézőtér hatszor akkora volt, mint a Pehanc Stadionban. Ismét a páholyon foglaltunk helyet.
A meccset megelőzte egy ünnepség, s a Phenac városi polgármester szólt hozzánk.
- Köszöntjük Önöket a százhetvenkettedik Orre-bajnokság döntőjén. Ma két rendkívül erős mester fog megküzdeni, hogy elnyerjék a legjobbnak járó címet. Köszöntöm a két játékost! Már jönnek is! Íme Sirus Dark, és ellenfele Rich Huger. A mérkőzésen a mesterek hat Pokemont használhatnak. Ezen kívül nem lehet tiltott támadásokat használni, sem kellékeket. Győzzön a jobbik! – és már ki is szaladt a harctérről.
A mesterek kezet fogtak, köszöntötték a közönséget, majd elfoglalták helyüket. Rich a kezét ráhelyezte a Pokelabdájára, majd Apa is így tett. Egy szempillantás alatt eldobták a labdát, majd kijött két Pokemon. Apa Blastoise-t választotta Rich pedig Metagross-t. A csata nagyon kemény volt, de végül Blastoise nyert. Utána Rich választása Venusaurra esett. Legyőzte Apa Blastoise-át. Apa kiküldte Manectric-et. Venusaur egy csapással leverte. Már érkezett is Nidoking, aki nagy csata után legyőzte Venusaurt. Rich kiküldte Flygont. Apa visszahvta Nidokng-et, majd előhívta Salamence-t. Salamence legyőzte Flygont, de a kimerültségtől ő is összeesett. Az állás döntetlen volt. Rich kiküldte Miloticot, Apa, pedig Sceptile-t. Sceptile majdnem elájult, de egy Napfénycsapással legyőzte Miloticot. Már érkezett is Houndoom. Pár perc alatt legyőzte Sceptile-t. Apa előhívta Nidokinget. Rich visszahívta Houndoomot, majd kiküldte Rhydont. A csata során leomlott a Colosseum palánkjának egy része, de végül Nidoking nyert. Richnek már csak Houndoom maradt, aki gond nélkül legyűrte Nidokinget. Apa kiküldte utolsó Pokemonját, Arcanine-t. A levegő kezdett szó szerint forrósodni. Hihetetlen erejű Tűzrohamokkal bombázták egymást. Végül Houndoom összeesett. A bíró már jelentette is ki a győztest, de Arcanine is összeesett. Úgy látszott, hogy döntetlennel végződött. Ekkor viszont Houndoom megpróbált felállni, és sikerült is neki.
- Houndoom felállt, ezért a mérkőzés, és a bajnokság győztese Rich Huger! – jelentette be a bíró. A közönség nagyon boldog volt. Én egy kicsit csalódott voltam Apa miatt, de örültem, mert egy rendkívül kemény mérkőzést láttam. Apa is boldog volt. Gratulált Richnek, majd felénk vette útját.
- Lesz még egy buli itt, a Colosseumban a győztes tiszteletére. – szólt Apa
- Remek! – örvendezett Flan. – Egyébként gratulálok Apa!
- Igen, fantasztikus voltál! – mondta Anya
- Köszönöm. – szólt Apa- De van még egy bejelenteni valónk. – és itt rám nézett.- Nem akarsz valamit mondani Csongor?
- Ööö. – kicsit zavarban voltam.- Arra az elhatározásra jutottam, hogy én is mester akarok lenni, akárcsak Apa.
Anya nem volt meglepődve. Mintha előre tudta volna.
- Rendben. Mikor szándékozol indulni? - kérdezte
- Ha lehet holnap. – szóltam
- Jó. Akkor még összepakolom a ruháidat, és indulhatsz is reggel.
- Tényleg mehetek? – kérdeztem boldogan
- Hát persze. Nem tarthatlak vissza. Sőt örülök is.- válaszolt – büszke vagyok rád!
Chikorita és az Időfurulya
A buli nagyon jó volt. Este nem tudtam aludni, mert izgultam a holnapot illetően. Ezért elmentem sétálni. Útközben egy csatára lettem figyelmes. Az egyik alak így kiáltott:
- Úgyis az enyém lesz az Árnyék Pokemonod! - szólt
- Soha! Chikorita használd a Pengeleveleket! – utasította a másik
- Whismur Üvöltés!
A Pokemonok szemében kegyetlenséget láttam. Elbújtam az egyik konténer mögé, és onnan követtem az eseményeket. Chikorita elvesztette a párbajt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
